Leszállás a Marson
A mintegy 500 millió km-es, pontosan 7 hónapig tartó repülés során négy sikeres pályamódosítást hajtottak végre. Az utoljára tervezett pályamódosítást törölték, mert a szonda hajszálpontosan a kijelölt leszállóhely, az Ares Vallis (Árész-völgy) egy ovális alakú, 100x200 km-es területe felé tartott. 1997. július 4-én, greenwichi idő szerint 17.07-kor a Nyomkereső Marsot ért, mindössze 20 km-t "tévedve", ami bőven a hibahatáron belülre esett.
A leszállás technikája egyedülálló volt az űrkutatás történetében. A szonda közvetlenül hiperbolapályáról lépett be a Mars légkörébe, nem állt előtte bolygó körüli pályára. A légkörbe való belépés sebessége 7600 m/s volt. A szondát burkoló hőpajzs a súrlódás miatt két perc alatt 400 m/s-ra lassította a szerkezetet. A fedélzeti számítógép érzékelte a lassulást és kinyitotta a fő ejtőernyőt, ami 65 m/s-ra fékezte a szondát. 50-100 méterre a felszíntől felfúvódott a 24 db légzsák, néhány pillanattal később pedig bekapcsoltak a fékezőrakéták, az ejtőernyő lehullott, a szonda pedig — légzsákokkal burkolva — lezuhant a felszínre. A becsapódás sebessége 18 m/s volt, s a magasságmérők adatai szerint először mintegy 16-17 méter magasra pattant vissza a szerkezet. Ezt követően körülbelül másfél percig pattogott és gurult, míg a becsapódás helyétől kb. 1 km-re meg nem állapodott.
Ezután leeresztették a légzsákokat és kinyitották a három nagy napelemet. Pár óra „pihenés” és energiagyűjtés után a Nyomkereső működésbe lépett: elkészítette az első felvételeket, megkezdte az adatgyűjtést és adattovábbítást. A sikeres leszállást követően a nemrég elhunyt nagyszerű csillagász, Carl Sagan tiszteletére Sagan Emlékállomásnak (Sagan Memorial Station) keresztelték el a leszállóegységet.