A Földre küldte első felvételeit a Chandra
1999. augusztus 30.

A földi irányító központba küldte első két felvételét a Chandra amerikai röntgenteleszkóp. A tudósok lenyűgözőnek nevezték a képeket, amelyek az eddigieknél jóval nagyobb felbontásban mutatnak egy szupernóvát és egy kvazárt.

Az egyik képen egy 300 éve keletkezett szupernóva-maradványt (Cassiopeia A) olyan részletességgel tárja elénk teleszkóp, hogy a szakemberek az annak közepén lévo neutroncsillagot (esetleg fekete lyukat, illetve annak környezetét) is meg tudják különböztetni. A szupernóva-maradvány szerkezetében egy belső,  lassabban mozgó és egy gyorsabb, külso anyagfelhő lökéshullám-frontjai  különböztethetők meg. Előbbi keletkezésérol azt gondolják, hogy a robbanás során kidobódott anyag a környező gázzal ütközött, s mintegy 10 millió fokra hevítette fel azt. A szupernóva-maradványok  szupernóva-robbanásokkal, vagyis nagy tömegű csillagok végső pusztulásával keletkeznek. E robbanások fontos szerepet játszanak a Világegyetem anyagfejlődésében, mivel szétszórják a nehéz, bonyolultabb kémiai evolúcióhoz szükséges anyagokat.

A másik képen a PKS 0637-752 jelű aktív galaxismagot, pontosabban kvazárt láthatjuk, amely 6 milliárd fényévnyire van a Földtől. Egy naprendszernyi méretű térrészből 10 milliárdnyi Nap teljesítményének megfelelő energiát sugároz ki. Ezt az  elképesztő energiatermelést feltehetően egy nagy tömegű fekete lyuk működteti, amelyet a belehulló anyag táplál. A beáramló por és gáz egy része azonban visszalövell a világűr felé, hatalmas anyagáramlásokat (idegen szóval jeteket) alakítva ki. A képen a kvazárból kiáramló, több százezer fényévnyire kinyúló jetet láthatjuk, amely nagy energiájú, gyorsan mozgó részecskék csóváiból áll.

A szakemberek szerint a Chandra első képei igazolják azokat a várakozásokat, miszerint a teleszkóp új fejezetet nyit a nagy energiájú csillagászat terén.