Egy új eljárással mérhető a gammakitörések
(GRBs) távolsága. A Jay Norris vezette csillagászcsoport jött rá, hogy a
gammakitörések különböző energiájú gammafotonjainak időbeli késéséből mérni
lehet a fényességüket és távolságukat. Rájöttek, hogy a nagyobb energiájú
gammasugarak korábban érkeznek meg hozzánk, mint a kisebb energiájúak. Minél
fényesebb a kitörés, annál kisebb ez az eltérés. Ezt az időkülönbséget mérve
meg lehet határozni a kitörés abszolút fényességét. Ezt aztán összehasonlítják
a megfigyelt látszólagos fényességgel, s ebből számolják az objektum távolságát.
Az eljárás teljesen hasonló a Cefeidák segítségével történő
távolságmeghatározáshoz. E változócsillag fényessége a fényességváltozás
periódusának függvénye. A periódust megmérve ki lehet számolni a csillag abszolút
fényességét, s ebből - összehasonlítva a látszólagos fényességgel - számolják
a távolságát. Az eddig észlelt több ezer gammakitörés közül csak 10-nek volt
utófénylése vagy látható szülőgalaxisa, aminek a vöröseltolódását ki lehetett
számolni, s így távolságát meghatározni. A gammakitörések vöröseltolódása
alapján számított távolságértékek meglehetősen nagyok.
Mivel a gammakitörések nagyon távoliak, s értelemszerűen nagyon idősek,
segítségükkel bepillantást nyerhetünk a korai Univerzum természetébe.
Erdélyi Ottó