Az Androméda hideg fekete lyuka

A Chandra röntgenműhold először vette szemügyre legközelebbi nagy galaxis-szomszédunkat, az Androméda-ködöt. A mag területén hemzsegő röntgenforrások között sikerült azonosítni a fekete lyuk környékét, amelyet viszonylag alacsony hőmérsékletű gázanyag tölt ki. Ez az eredmény jó összhangban van azokkal a korábbi megfigyelésekkel, melyek szerint az Androméda központja különös tulajdonságokkal rendelkezik.

Az 1999 októberében készült felvételen több mint 100 önálló röntgenforrás figyelhető meg. Ezek egyike ott helyezkedik el, ahol korábban végzett számítások alapján a galaxis központi, mintegy 30 millió naptömegű fekete lyukát gyanítják. Hogy e forrás valóban a fekete lyuk környékével azonosítható, akkor vált bizonyossá, amikor meghatározták a hőmérsékletét. Míg a többi forrás néhány 10 millió-, addig ez csak pár millió fokos hőmérsékletű, éppen úgy, ahogyan ezt eddig is feltételezték.

A Chandra röntgenfelvételén az Androméda-köd központi területét láthatjuk. A kék pont a középpontban a fekete lyuk környezetével azonosított röntgenforrás. A röntgensugárzás a fekete lyukba behulló és felforrósodó anyag bocsátja ki. A többi fényes pont a központinál melegebb, önálló röntgenforrásokat jelzi. Ezek legtöbbje valószínűleg olyan kettőscsillag, amelynek egyik tagja neutroncsillag vagy csillagméretű fekete lyuk.

Az Androméda-köd a Tejútrendszerhez hasonló alakú spirálgalaxis, csak kb. 1,5-szer nagyobb annál. Középpontjában valószínűleg ugyanúgy nagy tömegű fekete lyuk helyezkedik el, mint saját galaxisunk esetében. Már régóta feltűnt, hogy az Androméda központja egy kicsit furcsán viselkedik: a rádiótartományban például jóval halványabb, mint az várható lenne. A Chandra mostani megfigyelése, amely egy "hideg" objektumra utal, tisztázásra váró kérdéseket vet fel a galaxisok fekete lyukainak kialakulására és működésére vonatkozó elméletekkel kapcsolatban. Lehetséges, hogy az Andromédában valami különleges anyagáramlási mintázat van jelen a fekete lyuk körül. Előfordulhat például, hogy a lyukba való anyagbehullás valamiért lassabb ütemű, mint az a jelenleg érvényben lévő modellek alapján várható lenne.

A Chandra felvételének másik feltűnő érdekessége az a diffúz, a képen lilás színben látható anyagfelhő, amely a galaxis középpontjától kb. ezer fényéves távolságig terjed ki. Egyelőre nem tisztázott, hogy további pontforrások sugárzásának összeolvadásáról, vagy a centrumból kiáramló forró gázanyag megjelenéséről van szó.

Eredeti anyag:

Chandra Finds a 'Cool' Black Hole at the Heart of the Andromeda Galaxy
http://www1.msfc.nasa.gov/NEWSROOM/news/releases/2000/00-016.html

Ajánló:

A Cassiopeia A vegykonyhája
http://www.origo.hu/tudomany/real/000131acassiopeia.html

A Chandra röntgenobszervatóriumnak a Cassiopeia A (Cas A) szupernóva-maradványról készült legújabb röntgenfelvételeit elemezve a Rutgers Egyetem John Hughes vezette csillagászcsoportja minden eddiginél pontosabb képet nyert arról, hogyan szóródnak szét a csillagok belsejében megtermelt nehezebb elemek - például a kén, a szilícium és a vas - a szupernóvarobbanásokkal.

Kis lépés a Chandrának - nagy lépés a röntgencsillagászatnak
http://www.origo.hu/tudomany/real/000120kis.html

Miközben a NASA tavaly júliusban felbocsátott röntgenműholdja, a Chandra jelentős eredményt ért el a röntgencsillagászat egyik legnagyobb rejtélyének megoldásában, talán az Univerzum eddigi legtávolabbi objektumait is felfedezte.